Sály iskolája
Az iskola az emberformálás legnagyobb műhelye. Egy egész nemzedék élete, megnyilvánulása, munkája függ attól, hogy milyen volt az iskola, amibe az emberek jártak.
Az öreg írások adataiból teljesen más kép rajzolódik az emberek elé az 50-100 évvel ezelőtt működő iskolákról, mint a mai iskolatípusokról. Pillantsunk egy kicsit ebbe a régi sályi iskolába!
Legrégibb adatunk a református iskoláról van, ami már 1766-tól működött. Abban az időben kevés helyen van, de a mi településünkön már szakképzett tanítók, sőt Kapitány Sándor személyében főiskolai végzettségű tanítója volt a falunak.
A sárospataki főiskoláról kiküldték a végzett teológusokat 2 évre „akadémikus rektorságra”. Kapitány Sándornak annyira megtetszett a tanítás, hogy soha nem ment vissza papnak. Élete végéig tanító maradt.
Az írások arról beszélnek, hogy 1816-ban tantermet épít a református egyház. Zsúptetős volt a régi iskola. Később 1891-ben újabb tantermet és tanítói lakást építenek. A régi iskolában még kemencével fűtöttek, a fát maguk a diákok hordták nap, mint nap a hónuk alatt a fűtéshez. A tantermekben a padok, asztalok tartósak voltak, hiszen az erdőből hozott fából ácsolták ezeket. Az iskola berendezései ez időben nem nagyon változnak. Csak dézsát kellett gyakrabban venni. Ebben a dézsában tárolták a gyermekek ivóvizét. Asztalon és ülőhelyen kívül csak tábla van, más bútor nincs, iskolai taneszközre nem nagyon költenek.
Az első fali olvasótáblát Kiss János úr adományozta az iskolásoknak 1865-ben. Ekkoriban a költségvetés tételei között az oktató díjazása a legkisebb: mindössze évi 3 Ft, plusz egy véka gabona.
A múlt századnak még a második felében is sokan voltak, akik nem jártak iskolába. Az 1832. augusztus 28-i református egyház jegyzőkönyve elrendelte, hogy minden tanköteles gyermeknek kötelező a tanítási órákon a részt venni. A mulasztók szülei a községi bírónál kellett, hogy jelentkezzenek az intés, figyelmeztetés végett.
A református iskolából nézzünk át most Gárdonyi Géza egykori iskolájába, a római katolikus iskolába. 1859-ben került Sályba Malyáta Ignác, Gárdonyi Géza tanítója, aki 1897-ben halt meg. A sályi római katolikus egyház iskolája 1810-ben lett önálló. Ez egy régi iskolaépület volt, e falak között Gárdonyi Géza 1870-től 1873-ig.
Az épület falai alacsonyak, ablakai pedig kicsit voltak, csak az 1890-es években építették újjá. Az épület továbbra is betöltötte a tanítói szolgálati lakás szerepét, de ez a része az épület elejére került. Egyetlen tanterme az épület hátsó végében volt. Ma Gárdonyi-emléktábla áll a külső falán. A tanterem felszerelése nagy táblából, szemléltető képekből állt és látható volt még egy földgömb. Hosszú padokkal voltak ellátva, mint a templomokban, de nem voltak befestve, csak meggyalulva. Kis dobogója volt a tanító úrnak, melyen nádpálca állott.
Idejárt ekkor az 1-2. osztály. Az új tanító segédtanítói minőségbe jöhetett az öreg mellé. A hittan elemeit a plébános kézzel írt katekizmusából tanulták a diákok. A plébános az iskolát hetenként kétszer látogatta, és a gyerekeknek a vallást tanította.
Az új iskola átépítését 1924-ben valósították meg. Két tanterem volt benne ls még egy kétszobás tanítói lakás. Egyik tanterembe tanult az 1-2. osztály, a másikban a 3-6. osztály. Így a régi épületben megszűnt a tanterem. Jó ideig katolikus olvasókör működött benne a második világháborúig. Az iskola tanítója, Vincze Pál akárcsak a református igazgató, tanító, Barsi Lajos is katonai szolgálatot teljesít valahol a visszavonulóban lévő hadseregnél, azt sem tudni, hogy hol. Csak 1945 nyarán kerülnek haza, s próbálják szeptembertől mederbe terelni a szétzilált iskolájuk munkáját. Ám olyan dolgot visznek véghez, ami akkor szinte páratlan az országban. Félretéve a felekezetiséget, összefognak, s egyesítik a két felekezet iskoláját, hogy addig az elemi iskolából megteremthessék a 8 osztályos általános iskoláz.
A rideg tantermekben tört ablakok, ajtó nélkül ásító szekrények, hiányos padok és a padokban mosolygó szemű gyermekek várják tanítójukat.
Az iskolai felszereléshez a tankönyveken kívül mindössze a palatábla, palavessző, majd a toll, a kalamáris (tintatartó) meg az iskola tartozott. A palatáblához régen a sályi gyerekek madzaggal nyúllábszárat vagy rongyot kötöttek, ezzel törölték le róla az írást. A palavessző ára egy krajcár volt. A lúdtollat kellő ügyességgel és hozzáértéssel megfaragták írótollá. Malyáta Ignác a tintafőzés mesterségére megtanította a gyerekeket. Mindez nagy újdonság volt az elemista Gárdonyinak.
A tanulóknak a papírra vetett regulákat meg kellett tanulniuk és azt kórusban el kellett mindig mondaniuk. Ezek közé a regulák közé tartozott a viselkedési elvárások az iskolából hazafelé menet, magatartások, a felnőttekkel szembeni tiszteletadások, stb.
Az 1770-es években épült Négyesi Szepessi kastélyt Négyesi Szepesi Pál unokája, László építette újjá. Az államosítás után 1947-től ad otthont iskolánknak. Az iskola első igazgatója Barsi Lajos. Mivel iskolai munkája mellett továbbra is végzi a templomban a kántori szolgálatot, s erről nem hajlandó lemondani, 1953-ban az igazgatói beosztásából a felettes szervek leváltják. Helyébe a Tiszavalkról Sályba áthelyezett Kiss László nevezik ki. Az 1956-os események újabb változást hoztak. Október végétől február 1-jéig Fehér Imre, február 1-jétől július 1-jéig Sütő Sarolta, majd ettől kezdve 1974-ig Fülöp Gyula az igazgató. Nyugdíjazása után az egykori igazgató, Kiss László ugyancsak László nevű fia kerül az intézmény élére egészan az 1999/2000. iskolai évig. Ebben az időszakban, 1986-ban megépül a kastély iskolával szemben az új iskola, mely hat tanteremből, női- férfi öltözőből és egyéb kiegészítő helyiségekből áll.
A tornaterem helyt ad egyéb iskolai és községi rendezvényeknek egyaránt.
Friedel Jánosné
könyvtáros
A 2006-os Körzeti Általános Iskola évkönyvében megjelent írása
